Tervezte: UDWebDesign

Kalandvágy a kézírásban

    Kalandvágy… az embereknek erről a szóról általában a veszélyes, embertpróbáló vállalkozások jutnak eszébe: a nagy hegyek meghódítása, a sarkvidéki expedíciók, a nagy felfedezések, az Óceán átrepülése…
    Kalandvágyónak tekinthető az újabb-és újabb szerelmi kapcsolatokat kereső ember is.
    Kalandvágy hajtja manapság a "divatos" veszélyes sportok szerelmeseit: a vadvizeken gumicsónakkal evezőket, a magasból gumikötéllel a derekukon mélybeugrókat is.
    Ha a kalandvágyat kell megvizsgálnom egy kézírás alapján, akkor a személyiség alapvető vonásaiból indulok ki. Mely vonások összetevőjeként jelenik meg tipikusan ez a tulajdonság?
    Általában nem "listát" készítek, nem a kalandvágy grafológiai jegyeinek listáját állítom össze, mert azt gondolom, hogy bizonyos jelek önmagukban jelenthetik a kalandvágyat, ugyanakkor egyetlen jel hiánya, vagy egyetlen ellenétes jegy jelenléte kizárhatja azt. Így komplexen, a teljes személyiséget szemlélve következtetek arra, van-e igénye a hajmeresztő, veszélyes dolgokra, vagy inkább kerüli azokat.
A dolog grafológiai megközelítéséhez fel kell tenni a kérdést: mi a közös Lindberg, Casanova és a nyaralásként a raftingot választó ember személyiségében?
    Első fontos dolog: a beállítottságuk az új, az ismeretlen dolgokkal kapcsolatban. Igénye kell hogy legyen az újdonságokra, alapvetően ingerkereső típusnak kell lennie. Meri vagy nem meri? Ez legalább ennyire fontos. Ezért kell, hogy "belemenősek" legyenek, meglegyen bennük aktivitás, az erős hajtóerő a cselekvésre. Írásukban nem lehet semmi túlzottan beszabályozott: bármi, ami feszesen szabályos (bal vagy jobb margó, soralapvonal alakja, a dőlésszög, vagy az ütemes, mechanizált mozgás vagy tempó), de épp így az iskolás formák kizárhatják a kalandvágy megvalósítását. (Jogos kérdésként merül fel, hogy aki az útleírásokat szenvedélyesen falja, vajon kalandvágyónak tekinthető-e, mert ha igen, akkor ki kell terjesztenünk a pszichológiai megközelítés szempontrendszerét. A magam részéről a kalandokat személyesen átélni kívánó emberről gondolkodom.)
    Újabb tisztázandó kérdés ezzel kapcsolatban: vak-e a ló, vagy vakmerő? A meggondolatlan, a helyzeteket felmérni nem tudó gyenge ítélőképességű ember vajon kalandvágyó-e? Az én válaszom erre a nem, a veszélyes dolgokba belesodródás nem tartozik ebbe a kategóriába.

Hogy néz ki ez az írásban?

    Elsősorban az írás mozgásritmusa, a mozgás akadálytalan lendülete mutatja a cselekvéshez szükséges bátorságot, az ingerkeresés pedig az extrovertált ember karakterének alapja, olyan emberé, akit nem köt gúzsba a biztonságigény.
    Nem lehet benne szögesedés, nem lehetnek benne szorongásjelek. Az írás legyen a normához képest átalakított.
    A vitalitás miatt a nyomatéka nem lehet gyenge, inkább közepes, vagy erős, és nem lehet középzóna-domináns. Leginkább a szárdominancia utal erős hajtóerőkre, de az arányeltolódás bármilyen irányban jelent annyi feszültséget, amennyi cselekvésre sarkallja az egyént.
    A józan ítélőképesség kritériuma esetünkben az áttekinthető tagolás, aminek lehet hibája a kicsi margó, de a sorok, szavak elkülönítése nem lehet hibás.

Most nézzünk néhány írást kalandvágy szempontjából!

1. ábra

    Valódi, kalandvágyó írás. A magas intelligencia, kreativitás ugyan már-már kommunikációs problémákat is okoz, de ez nem befolyásolja a vizsgált kérdést. Keresi mindazt, amivel a rengeteg energiát, feszültséget levezethetné. Belemegy a helyzetekbe, kipróbál mindent, nem riad vissza semmitől. Talán mégis: a középszerűségtől és a mindennapoktól, a gyorsan megszokássá váló dolgoktól.

2. ábra.

    Az íráskép alapvetően azt sugallja, kalandvágyó. Nagy hajtóerőket jelent a szárdominancia, hatalmas feszültség készteti cselekvésre. De vajon cselekszik-e? A válasz az írómozgás lendületében, a kivitelezés sikerességében van: a nagy nekilendülések, ügyes, gördülékeny kivitelezéssel váltakoznak a gyenge mozgásképpel, amit megtorpanások, szögesedések, kötetlenné váló szavak, ügyetlen formák mutatnak. A mozgás váltakozása korrigálásra utal, valószínű, hogy néha enged, néha nem a kalandvágynak, és bármit tesz, elégedetlen. Ha fékez, akkor azért, mert benne marad a feszültség, ha belemegy, akkor megbánja. Hogy mi ennek az oka az a részletes vizsgálatból kideríthető, de a cikk témáján túlmutat.


3. /a és /b ábra



    Az írás kinagyított részlete mutatja a mozgást. Az írómozgás gördülékeny, ívelt, de feszített, afféle "kirobbanó" írás. A b ábra a bal margót mutatja, ami feszesen egyenes. Túlzottan erősen kötődik a megszokásokhoz, a már ismert relációkhoz, és hiába a rugalmasság a lelkében, ez a biztonságigény megakadályozza, hogy a benne megfogalmazódó törekvéseknek engedjen. Nem fog engedni az új és merész ötleteknek, végül is bármennyire feszítik őt az energiák, "olcsóbbnak" tartja, ha nem vág bele. Úgy véli, az elfojtott impulzusokból származó feszültséget majd megoldja valahogy, ennek a módja ismét más cikk tárgya lehetne.

4. ábra

    Az írás mechanikus mozgású, ütemes. A fékeket mutatja a duktusforma is, ami csapott árkád. Ez az ember rugalmatlan, nem bír el semmiféle kisiklást a szokásos kerékvágásból. A részletből nem érzékelhető, de e bal margója is feszesen egyenes. Kötődik a biztoshoz, mindig a kályhához tér vissza. Nem tud mit kezdeni a változásokkal, nemhogy ő maga keresné azokat.

És a végszó

    A fent megfogalmazottakban a tipikusat írtam le. Az ember viszont, jóllehet éppen attól megismerhető hogy nagyon is tipikusak a cselekvései, és mi ezekre tudunk csak következtetni. Minél konkrétabb állításra törekszünk, annál inkább tévedhetünk. Hisz mindenkinek rengeteg olyan reakciója lehet a kihívásokra, ami "kilóg" a sablonból és amivel meglepetést okoz a környezetének. Kalandvágy megjelenhet a szorongás, vagy a gyenge, bizonytalan önértékelés túlkompenzálásaképpen, valamilyen bizonyítási kényszer hatására. A sorskönyv elmélete szerint a "Ne létezz!" éppen a veszélykeresést váltja ki abból, aki megkapta a parancsot.
    Így, kéretik, az imént felvázolt képet csupán csak annak tekinteni, ami: sablonnak!