Tervezte: UDWebDesign

Térszimbolika

Max Pulver (1889-1952)

    Svájci pszichológus, grafológus, drámaíró, költő. Bernben született, 1889 december 6-án egy patikus fiaként. Humán tudományokat hallgatott szülővárosában, majd 1908-ban külföldön folytatta a tanulmányait. Stassburgban, Lipcsében és Freiburgban, történelmet, pszichológiát, filozófiát tanult, majd az első világháború alatt Münchenben élt. Itt ismerkedett meg Rilkével, akivel baráti kapcsolatot alakított ki. Kezdetben írónak készül, lírikusként és drámaíróként is sikereket ért el. Münchenben ismerkedett meg a grafológiával. 1924-ben visszament Svájcba, Zürichben a pszichológiai és emberismereti tanszéken egyetemi docens lett. Gyakran megfordult Jung körében is. 1950-ben megalapította a Svájci Grafológiai Társaságot a grafológia tudományos igényű fejlesztésének céljával. Zürichben halt meg 1952. június 13-án.

    1931-ben jelent meg Symbolik der Handschrift c. műve, melyben a kézírást szimbolikus úton közelítette meg. Az írást létrehozó mozdulat irányát vizsgálta, és ennek tulajdonított szimbolikus jelentést. Elmélete a "térszimbolika" elnevezést kapta, melynek része a "zónaelmélet".
    A korszak gondolkodásában alapvetően benne volt a szimbolizmus. Ennek a filozófiai és művészeti irányzatnak szemléletmódja arra épült, hogy a lényeg a világ jelenségei mögötti tartalmakon keresztül ismerhető meg, ennek megközelítése pedig a szimbólumokon keresztül lehetséges. A dolgok tehát sokrétű jelentéssel bírnak, és így megközelítve többet árulnak el a valóságról, mint a közvetlen tapasztalatok.
    Elméletében tetten érhető Jung hatása is. Ő vette át a bal és jobb negatív és pozitív értelmezését a távol-keleti filozófia, a taoizmus gondolatköréből. A jan a világos, a pozitív és a férfias elv, a Nap, és a jövő. A jing a sötétet, a tudattalant, a nőiest képviseli, a Hold, a halál és a múlt kapcsolódik hozzá. Jung ellentétpárjai ennek a szemléletnek az ihletésére keletkeztek.
    A szimbolikus megközelítést alapozta meg Kant ismeretelméleti fejtegetése is. Az emberi tudat térben és időben érzékeli a világot. A tér és idő nem önállóan létező valóság, hanem a tudat szerkezeti rendezőelve, amely a tudat számára a legalapvetőbb viszonylatokat biztosítja, vagyis azok az alanyi szerkezeti vonások, amelyek a világban nincsenek, csupán az érzékelőképesség látja bele. Eredetük szerint tapasztalatot megelőző (a priori) tudásként léteznek, így egyetemes érvényű és szükségszerű adottságok, minden tudattal rendelkező élőlény sajátjai. Itt fontos mozzanat, hogy minden tudatban jelen vannak a szimbolikus tartalmak, így általánosíthatók.

A térszimbolika

    Az ember élete térben és időben valósul meg, így a tér nem más, mint a szemlélő tudathoz viszonyított fent és lent, jobb és bal, előtte és mögötte fogalmai, az idő pedig ugyanehhez képest a múlt és jövő. A tudat pedig, mivel szubjektív tartalmat is hordoz, szimbolikus jelentéseket kapcsolhat ezekhez a "jó" és "rossz" fogalmával összekötve. A fenthez pozitív, a lenthez negatív tartalmak tartoznak. Fentről jön a világosság, fény, a csapadék, ott van a nap, a lent van ezek ellentéte: az éj, a sötétség, a mélység, minden, ami anyagi, és minden, ami értékét vesztette, az elmúlás, a halál. A halottakat a földbe temetjük, és itt, a föld alatt véli az alvilágot, a halottak országát az emberi képzelet a sumér, egyiptomi, görög és keresztény mitológiákban. A magasságkultuszhoz kapcsolódó építkezés példái a zikkuratok és a piramisok, a hegytetőkön épített áldozati helyek. A magasban az ember közelebb érzi magához az isteneket.

    A sor osztja ketté az írásmezőt, ezzel mintegy határvonalat képezve a fent és a lent között. Az írás két másik iránya a jobb és a bal. A nyugati írások iránya balról jobbra halad, sorainkkal pedig fentről lefelé töltjük meg a felületet. Ebből következően a bal a kiindulópont, Én-hez közeli oldal, a jobb a távolabbi, ami felé halad a toll. Az írás térszimbolikus felfogása szerint a bal jelenti a múltat, a jobb a jövőt, s ez abból a szemléletből ered, hogy ahonnan indulunk az a múlt és ahová érkezünk, ami előttünk van az a jövő, ahol pedig a tollhegyünk áll éppen, az a jelen.
    A bal és jobb irány még szociális vonatkozásban is értelmezhető: a közlés, a cselekvés az "Én"-től, a "Te" (mások) felé irányul, ezért bal oldalon az egoizmus, introverzió, jobb irányban pedig ott van, ami felé a kapcsolódást keressük: a közösség, így az altruizmus, és az extraverzió. Az írás haladás egy cél felé, ezért az írás bal oldalán a tervezés, jobb oldalán a megvalósítás kaphat helyet. A bal és a jobb az "anyai" és az "apai" oldal, abból a szemléletből eredően, hogy anyától születünk és haladunk az apa felé. Szimbolikusan tekintve az anya a múlt, az eredet, az apa a jövő, a beteljesülés megfelelője.
    Pulver a tér szimbolikus jelentéseit kereszt elrendezésű ábrával szemléltette. Ha az ábrán a 45 fokos átlókat is meghúzzuk, akkor a bal felső irány a gátlásosság, az óvatosság, a bal alsó az összegyűjtés, gyűjtögetés jelentését kapja. Jobboldalon fent találhatóak a lázadás, a támadás, a szabadságérzet írásbeli jellemzői. Jobboldalon lent az önfejűség, a komolyság vetülhet ki. A függőleges és vízszintes tengely metszésében a középpont reprezentálja az Ént, a tudatos érzelmeket, a jelen pillanatot, ez az "Én-pont".

Pulver térsémája

    Térszimbolikáját Pulver minden grafikus sajátságra rávetítette, elmélete érvényes az írástömbtől kezdve a zónaarányokon, a betűk formai elváltozásán keresztül egészen az ékezetekig, végvonalakig. A betűkre kidolgozott térszimbolika kapta a zónaelmélet elnevezést. Könyvében a kézírás grafikus jegyeinek értelmezésénél a sajátosságokat kategóriákba sorolta. Emellett foglalkozott a grafológussá válás útjával, s feszegette az intuíció kérdését is. A ritmussal kapcsolatban bevezette az ún. "egzisztenciális minőség" fogalmát, melyet a tudatos és tudattalan erők egyensúlyában vagy hiányában látott megjelenni.

A térszimbolika alkalmazása a gyakorlatban

    A térsémát az írásra bárhol rávetítve a megfelelő szimbolikus jelentéseket tudjuk alkalmazni. Az írófelületre alkalmazva függőlegesen és vízszintesen 3-3 sávot különböztetünk meg. Magyarázatot kaphatnak így pl. a sorkezdethez képest és sorvég felé az írás jellemzőinek változásai (csökkenő méret, erősödő jobbra dőlés), vagy az írásmező térkitöltésének jellegzetességei. A betűre illesztve a betűk három sávja, zónája körvonalazható (ez kapta a zónaelmélet elnevezést). A sorvonal alá nyúló betűrész az alsó zóna a tudat alatti, a tudattalan területe, vagy más szemléletben az anyagiasság és az ösztönök kifejeződésének helye. A középzóna az empirikus Én-szféra, a tudatos belső élet területe, a cselekvéseink, a napi rutin megjelenése, a felső zóna a felettes tudaté, az intellektualitásé.

    A betűelemek értelmezését is megalapozza ez a szemlélet: az alsó hurok az anyagiak, ösztönök területére nyúlva mutatja az ösztön-Ént; egy ékezet – hiszen a felső zónában helyezkedik el – szellemi tevékenységre utal.
    A térszimbolikán alapul az a szemléletmód is, hogy ami középen helyezkedik el, az a belső tartalom, ami, mivel "belül" van, nem látszik, rejtve, védve van. Az ilyen helyzetben megmutatkozó jelenség a személyiség valódi lényeges tulajdonsága. Ilyen helyek a tömb közepe, a szó belseje, sor közepe, betű közepe (kezdő és a végvonal nélküli része). A széleken a gesztus, a környezetnek mutatott viselkedés látható, azaz amit akkor tesz az ember, ha látják, ha meg akar felelni a környezetnek.

    Még tovább mehetünk a szimbolikus jelentések alkalmazásában. Minden beírt felület az Én reprezentációja megjelenítése, másfelől a világ birtokbavétele, a szabadon maradt felület pedig az, ahol teret hagytunk másoknak. Ha írunk, tudatos tevékenységet végzünk, az üres felületen pedig a tudattalannak adjuk át az irányítást. Az írás tevékenysége anyag és energiafelhasználással jár, ennek ellentéteként az üres felületeken pihenünk, energiát gyűjtünk.

    Nézzünk ennek alkalmazására egy egyszerű példát! Aki sűrűn, kis távolságokkal telezsúfolja az írófelületet, az rengeteget dolgozik, ehhez sok energiát használ fel, állandóan nyüzsög (tevékenykedik, cselekszik), nem hagy másokat érvényesülni, mindent lehetőséget maga akar kihasználni. Ennek következtében folyton "jelen van" muszáj észrevenni, hiszen mindenütt ott van. Hogy fontos-e vagy csak fontoskodik, az egy további értékelés eredményeképpen dönthető el.

További térszimbolikai elméletek

    Grünwald tovább bővítette Pulver térszimbolikáját. A horizontális (vízszintes) és vertikális (függőleges) irányok meghatározásához Pulver jelentéseit vette át. Az átlós irányoknak azonban gazdagabb jelentéstartalmat tulajdonított. A bal felső irány szerinte a passzivitást, az élet eseményeinek szemlélőként való átélését jelenti. A baloldalt lent található irány a regresszív tendenciákra utal, a kezdetre, itt jelennek meg a korai fixációk jelei is. Jobb oldalon felfelé az aktivitás, érdeklődés, lázadás, támadás látható. Jobboldalon lent a földi törekvések, ösztönerők jelennek meg.
    Filozófiai értelmezésként az előbbi jelentéstartalmakhoz a négy őselem járul, átlós irányokban megjelenik bal oldalon fent a levegő, lent a víz, jobb oldalon fent a tűz, lent a föld.

Grünwald térszimbolikája

Grünwald térszimbolikája

Koch

    Koch a "farajz teszt" értelmezéséhez átvette Pulver térszimbolikáját, és a fa szimbolikájának megfelelően módosította. A papírlapot függőlegesen és vízszintesen három-három részre tagolta. Vízszintesen nézve a baloldali sáv a múltat, az anyait, a nőiest jelenti, a jobboldali rész a jövőt, az apait és a férfias értékeket. A középső sáv a jelen, az itt és most, a realitás megjelenése. Függőlegesen a papírlap alsó harmada az ösztönszférára, a szexualitásra, az infantilis vonásokra, az elfojtott tudattalan tartalmakra vonatkozik. A felső harmad jelentése a szellemi szféra, az intellektus, a tudatosság és a fejlődési törekvések. A középső sáv a mindennapokat, a gyakorlati életet, a szociális viszonyulásokat jelenti. Ahogyan a fa növekszik, a gyökerei jelentik a múltat, a törzse a jelent, a lombozata fejlődése utal a jövőre.

Koch térszimbolikai ábrája

Koch térszimbolikai ábrája